Címzett:

Ádám, 11.b

Szia!

Nem tudom, hogy olvasod-e ezeket a sorokat, vagy a szégyentől és a megilletődéstől, hogy neked valaki szerelmes levelet mert neked küldeni, eldugtad ezt a fiúk elől, belegyűrted a táskádba, esetleg még a Fantádat is rányomtad, aminek alja eláztathatta a lapot. Ha így tettél, ne félj, megint írok, addig, amíg egyszer végre el nem olvasod, mit akarok.

Ha mégis olvasod, meglepődhettél, hogy ez egy szerelmes levél, hiszen egy egyszerű fehér borítékba tettem, aminek az aljára egy icipici szívet rajzoltam, pont azért, hogy a fenti jelenet elkerülhető legyen. De tudom, hogy szemfüles vagy, úgyis észreveszed. Tudod, lehet, hogy ez egy ostoba levél egy szentimentális lánytól egy olyan fiúnak, akinek az édesanyja csak nevetne ezen az ömlengésen – hiszen ő tudja, milyen vagy igazából -, én mégsem bírom ki, hogy le ne írjam, mit gondolok Rólad.

Először is azt gondolom, hogy egy rohadék vagy, aki kihasználja a lányokat, és kívánom, hogy ezt az a lány is olvassa, akit kábítasz a termünk előtt, mert kívülálló szemével nem túl gusztusos, amit művelsz. Nem kedvellek, amiért olyan hanyag vagy, amiért nem foglalkozol mással, csak magaddal, pár barátoddal meg a húgoddal, azért sem rajongok érted, mert úgy teszel, mintha a világ nem érdekelne. Persze mondhatod azt, hogy kit érdekel egy névtelen lány véleménye, aki nem meri vállalni magát, de hidd el, megpróbáltam még az elejére oda írni a nevem, és nem ment. Egyszerűen nem bírom elviselni azt, hogy ezután megalázz, megvess, de azt akarom, hogy megtudd, mit gondol rólad egy… valaki. A nővérem szerint még kisfiú vagy (ő 26 éves, neki már tényleg az vagy), úgysem fogsz rám hallgatni, de egy próbát megér. Nyugi, nem álmodozom arról, hogy kinyomozod, ki írta, belém szeretsz, járni kezdünk, feleségül veszel, ég az arcom most is, ahogy ezt írom. Nem várok semmit. Csak, hogy ne tépd szét a papírt az első soroknál.

Másodjára nem akarom azt hazudni, hogy ismerlek, pár szót, ha beszéltünk, a kémia ennek ellenére részemről beindult, ami nem is csoda rád nézve. Volt néhány olyan kedves, nem tudok rá más szót: bájos szófordulatod, ami lesuvickolta a sok szemétkedésed javát. Annyi mindent el akartam még mondani neked, és most nem megy. Rosszat könnyű írni rólad, ha feldühítem magam, de a jót nem szeretem bevallani, mert akkor megjelensz te, mint az álmom, én meg nagyot fogok huppanni, mikor látom, hogy másnap milyen furán nézel szinte minden lányra, esetleg kiteszed ezt a levelet a faliújságra, hogy mindenki láthassa, mekkora marhákat vonzol. Persze ez a te szegénységi bizonyítványod lenne… ó, bárcsak kitennéd, hogy megutálhassalak!

Visszatérve jó tulajdonságaidra, természetesen vannak. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek feletted – nem is akarok, csak segíteni. Lehet, nem jól teszem. Mindegy. Szóval nagyon jó tudsz lenni, ha akarsz, bárkit képes vagy elbűvölni, és tudd meg, ezt most tele keserűséggel írom, látod talán, hogy a tollat hogy belenyomtam a papírba, át is szakadt… nem számít. Csak tudod, nem csak szeretlek, gyűlöllek is, gyűlöllek, amiért nem veszel észre, csak a formás lábak számítanak neked, nem érzed azt a fura dolgot, amit én igen. Nincs benned bizalom a lányok iránt, sőt nem is akarsz kötődni hozzájuk. Miért? Miért? Miért nem lehet kicsit felnőttként viselkedni? Persze, szórakozz csak, ha ehhez támad kedved, de tényleg ez az élet?

Áh, most már biztos vagyok benne, hogy ki fogod tenni az egyik hirdetőtáblára, lehet, hogy pont az igazgatói iroda mellé. Ha ezt tennéd, és ha az igazgató úr olvasná, üzenem neki: Gyűlölöm ezt a jó tanuló fiút, aki rohadékot játszik.

Egyébként, ha utána akarnál járni, ki írta, nem nagyon fog menni. Ha rám nézel, nem pirulok el, nem kezdek dadogni, ennek a művészetét oly tökélyre fejlesztettem, hogy akár a pápának is szemébe hazudnék mindenféle fiziológiai tünet nélkül. Ha pedig egy fagyos lány keresnél, több is van belőlünk, ne törd magad. És ne próbálj beetetni, hogy egy nyomorult kis levél miatt belém estél, mert nem leszek veled édes-kedves.

Ez így megint nem jó. Azt hittem, ha ezt megírom neked, jobban leszek, de nem lettem, még többet akarok neked írni, még vagy tíz oldalt, de valószínű, felesleges. Lefogadom, hogy már a második bekezdés végén eluntad a dolgot, és a kiürült margarinos doboz mellé nyomtad be a levelet a kukába, ahol ugye ki keresné, kit érdekelne. Hát, jó. Jó srác vagy, remélem, boldog leszel, mást nem tudok írni. Hagyjuk az indulatokat.

Valaki

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés