Színpadra fel! - Kicsi-pici ország
"Tudom szeretet nélkül minen ház üres,
Minden városka lakatlan,
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban..."
/Quimby - Ajjajjajj/
Egyszer volt! Emlékszem; nem tudom, hol volt, talán minden tengeren túl, egy Kicsi-pici ország. Ott a felhők is vattacukorból voltak, és a ruhák csokoládéból. Minden nap ragyogó volt az idő. S télen a színes vattacukrokból, színes cukor-hó esett. A fákon nyalóka termett, mindenféle ízben. Barack, eper, málna, sztracsatella. A boltban is édességet árultak, az éttermekben is gondosan összeválogatott finomságokat kínáltak. Az autók kerekei fagyis gombócok voltak, és a csapból is kóla folyt. Minden este választani lehetett, hogy milyen ízű üdítőben fürdenének.
Ebben az országban nem létezett szomorúság, vagy bánat. Itt minden gyermek-felnőtt, kicsi-nagy, tanár-diák boldog volt, s mindig mosolygott. Ebben az országban nem simán pénzzel fizettek, és nem is azt kerestek, hanem csokipénzt.
Minden diák boldogan ment az iskolába, minden tanár örömmel tanított. S nem akármit kellett ott megtanulni ám. Tanulak ott mindenről... hogy ki találta fel a cukorkát. Ki készített először csokit, és hogyan készül fagyi. Sőt, azt is oktatták az érdeklődö diák seregnek, hogyan kell nyalóka fát ültetni. Mert nem olyan egyszerű az! Először a megfelelő fát kel kiválasztani, alma, tiramisu, banán, narancs, esetleg keverék (több ízű). Aztán ásni a rágó földbe egy mély, nagyon mély lyukat. De bizony, abba a rágó földbe nem könnyű olyan mély lyukat ásni, amit a nyalóka fa megkövetel. Minden ízű drazséval kell megöntözni, de abból is a legjobb fajtát kell választani. S évek hosszú sora alatt nő meg ez a csodálatos fa, miközben egyre több és több termése van, attól függöen mit választott az ültető.
Az a pletyka járta ebben az országban, hogy Kicsi-pici ország minden gyermek álma. S senki, még a felnőttek sem értették, ez vajon mit jelenthet. Hiszen itt van minden gyermek, akit csak ismernek, mindent megkapnak, amit csak lehet. Akkor mit jelent az, hogy minden gyermek álma?
Merthogy ebben az országban nem volt ismert a pénz és a hatalomhajhászás által ismert nyomórúság. De nem ám!. Nem voltak kölcsönök, és bankok. A csoki pénzt is mind befalták. Nem voltak milliós fizetések, vagy fényűzés, pompa, hogy minden arrájáró idegen és barát orra alá dörgöljék a vagyonukat. Miért is lett volna? Boldogok voltak, ha esett, ha fújt. Mindig volt mit enniük és hosszú évekig éltek. Sőt, itt még az sem számított csodának, hogy ennyi édesség mellett nem híztak el.
Ez az ország híres volt a szeretetéről. Mert itt mindenki ismert mindenkit, és szerették is egymást.
Bizony, szomorú, hogy Kicsi-pici országban ilyen boldogok az emberek, és mindenhol szegénységet és boldogtalanságot látni, a fényűzés, és a "pénz-szórás" mellett.
Igen, emlékszem; egyszer volt... de hol volt?
|