Új lehetőség

Anya és apa már megint vitatkozik. Nem akarom ezt hallgatni, ezért ülök most a pajtában. Hoztam magammal egy almát, szép, nagy és piros. Ezzel jóllakunk, ugye, Buci? Te mindig velem vagy, és vigyázol rám! Te vagy a kedvenc macim! Szerinted anyának miért lesz könnyes a szeme, amikor rám néz? Pedig én tényleg jó kisfiú vagyok! Rendet tartok a szobámban, nem szaladgálok, nem hempergek a sárban, mint a többi gyerek. A vizsgálatokon meg se moccanok, ezért mindig kapok Évike nénitől nyalókát vagy matricát.

Buci, és apáról mit gondolsz? Úgy odabújnék néha hozzá, de nem merek. A szeme megrémít sokszor. Dühösen rám szól, mikor nem is csináltam semmit. Miért nem tud rám mosolyogni vagy elalvás előtt egy „jó éjt” puszit adni?

Mari az apukájától mindig kap egy kis cukrot. Amikor Peti papája hazaér, legelőször felkapja a fiát, és megforgatja a levegőben.

Nini, nézd csak, ott a Mirci cica! Na gyere ide, cicc-cicc! Már hízelegsz is! Gyere, bújj ide az ölembe, hadd cirógassalak meg! Emlékszel, milyen volt az első napod itt? Kis, buta cica voltál, magadra borítottad a tejet. Jaj, de nem tetszett neked, mikor anya megfürdetett!

Este hét óra van, s még mindig nem keresnek anyuék. Vissza kellene mennem, de olyan jó itt feküdni a szalmában. Szeretem, ahogy csiklandozza a bőrömet. Mit szólnál ahhoz, Bucikám, ha megennénk az almát? Te nem kérsz? Biztos, hogy jól meggondoltad? Akkor megeszem egyedül. Hú, nagyon finom, bánhatod, hogy nem kóstoltad meg. Édes, és sok leve van, de nem laktam vele jól, meg amúgy is sötétedik, menjünk most már be.

Szeretek itt lakni, szeretem a pici házat és ezt a parányi udvart. Ott a hintám és a mászókám is. Holnap majd játszom egy kicsit. Olyan jó érzés az égig szállni, mintha egy madár lennék. Sasnak tudom elképzelni magam. Én is olyan nagy, erős és gyors akarok lenni.

Ahogy belépek a konyhába, megcsap a sült hús illata. Perceken belül vacsora. De miért mozog a sütő? Miért van egyre sötétebb? Fogy a levegő is.

- Anya, segíts! Anya!

- Jól meggondolta?

- Igen. Számomra a fiam a legfontosabb.

- Akkor itt írja alá. Maga erős jellem, csodálom, és tisztelem magát. Ha rosszindulatú daganatom volna, mint önnek, még akkor sem lennék képes ilyen áldozatra.

- Köszönöm.

Hol vagyok? Ki ez a bácsi, és miről beszélt anyuval? Nem értek semmit. Lassan kinyitom a szememet. Minden fehér. A fal, a takaró még az ágykeret is. Már érzem is azt a kellemetlen szagot. Kórház, már megint.

- Picikém, felébredtél? Jól érzed magad? Nagyon megijesztettél ám!

- Én nem akartam, anyu! Ne haragudj rám, kérlek!

- Csitt, szívem, na, ne sírj már! Minden rendben lesz. Aludj szépen, és mikor felébredsz, teljesen egészséges leszel, megígérem. Szeretlek, manócskám!

- Én is szeretlek, anya! - Érzem, ahogy lecsukódnak a szemeim, és már nem is a kórházban fekszek.

Egy mezőn futkározok. Igen, ez én vagyok, és most nem fáj a szívem. Mekkora csúszda! Gyere, Buci, játszunk! Most legyünk bátrak, hisz ilyen magason még sohasem voltunk. Nézd, vattacukorból vannak a felhők és vaníliásak. Ez a kedvencem.  Balra pónilovak vannak, amott meg zsiráfok. Milyen csoda hely ez? Bár anya is itt lenne, úgy hiányzik!

- Ne félj, veled vagyok!

- Jaj, de jó! Ugye, milyen szép itt minden?

- Igen, de figyelj most egy kicsit rám!  Vigyázz apura, és most legyél nagyon bátor! Kincsem, a szívedben mindig veled leszek.

- De, anya, ne mondj ilyet!

- De el kell mennem. Kicsim, csak miattad teszem, hogy egészséges legyél. Az én szívem most már a tiéd is.

Halványul az arca. Már nem érzem az érintését. Nem akarok elmenni erről a szép helyről, itt akarok maradni anyuval! Ne!

Újra a kórházban vagyok. Anélkül tudom, hogy kinyitnám a szemem. Ez a szag összetéveszthetetlen. Érzem, hogy valaki fogja a kezemet. Egy nagy, erős tenyér. Apué.

- Ébredj fel, fiam, kérlek! Nem akarlak elveszíteni! Ne hagyj egyedül!

Meg kellene nyugtatnom, de még nem megy. Anya nincs többé…

- Anya nincs többé! – Nem is veszem észre, hogy hangosan mondom ki a szavakat.

- Kicsim, de én itt vagyok, és soha nem hagylak el! Szeretlek!

Ölelő karok záródtak körém, már amennyire a sok cső ezt engedte. Lehet, hogy ő elment, de ketten együtt erősek leszünk. Köszönöm neked, anya, az életemet!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés