A megbocsátás ereje

Tehetetlenül néztem, ahogy lassan kis tündérem utolsó szárnycsonkja is lehull. Kétségbeesetten próbáltam újraéleszteni, könyörögtem, bocsásson meg nekem, megjavulok, nem engedem, hogy tönkretegyék, ő lesz a legfontosabb, mindentől megvédem! De már késő…

Hat éves gyermekként pillangókat kergetve még mit sem tudunk az életről… Nem értjük, mit jelent a magány vagy a fájdalom… Bár lehetnék még gondatlan fiatal, buborékfújóval játszó, fűben hempergő. Csak élném az életemet boldogan, tiszta szívvel.

De már nem. Az én kis tündérem haldoklik. Gyilkos tőrökkel szurkálták testét. Bízott, szeretett, azt hitte, jó úton halad. Boldog volt, de egyszer csak megalázták, földbe tiporták, a szárnyait megtépkedték. Ó, szegény tündérkém! Miért bántottak? Miért?

- Ne áltasd magad! Te tettél tönkre! A te bűneidért ne mást okolj! Sohasem hallgattál rám, pedig mindig ott sikoltoztam benned, szóltam, ha baj van, hogy ne, ne tedd meg, fájni fog! De semmibe vettél, csak a magad feje után mentél. A hibáidból sem tanultál, és mégis én halok meg! Te csináltad a bajt, de én bűnhődöm helyetted! Te vagy a gyilkosom!

- Nem, ne mondj ilyet! Nem akarom hallani! Te is csak bántasz, mint a többiek! Te sem értesz meg engem!

Vártam, hogy feleljen, de nem szólt. Éreztem parányi szíve lüktetését, hallottam mérges fújtatását. Teltek a percek. Lassan elcsendesült. Lassabban vette a levegőt, egyre ritkábban és ritkábban. Apró törékeny teste köré fontam kezemet és az arcomhoz emeltem. Kit akarok becsapni? Az én hibám! Meg kellett volna hallgatnom téged! Bocsáss meg nekem, kérlek! Nem lesz több ilyen, mindig figyelni fogok rád! Kérlek!

Az arcomon némán peregtek a könnyeim. Igen, ez vagyok én. Egy megsebzett lány, aki majdnem feladta. Piciny testére hullnak valódi énem gyémántcseppjei.

 A tündér egy apró fényponttá változott. Egyre erősebben és erősebben ragyogott, a szárnyai kinőttek, és meghallottam csilingelő nevetését. Szebb volt, mint valaha. Csak kacagott, s vele nevettem én is. Béke lett úrrá rajtam. Megbocsátott nekem. Együtt fogunk megbirkózni az élettel és győzni fogunk. Élni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés