A városban, ahol szerettünk
Még azt hiszem, az utcán te jössz szembe,
De összebújnak fölöttem óvva a házak,
S a cseresznyefákról virágszirmok szállnak,
A városban, ahol kerestél és kerestelek.
Az árnyas körút fái kacagva kérdenek:
Hol jártál, te lány, műveltél száz csodát?
Válaszom dalként csügg már egy árva rigó torkán,
A városban, ahol ismertél és ismertelek.
Nyomod fürkészem: a régi iskoládat,
A füstös kis presszót, ahol repült az idő,
Visszatértem a dombok közé sosem feledőn
A városba, ahol akartál és akartalak.
Talán saját szívem tüzét láttam szemedben,
S csupán álom volt közös történetünk,
Mégis: itt állva erő tölt el és derű,
A városban, ahol szerettél és szerettelek.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés