|
1. fejezet
2012.11.29. 20:51
Dramida Clyde az átlagtól kissé elért hölgyemény.
Írói munkája mellett néha - néha besegít a rendőrségnek nyomozó munkákban. Emiatt sok kalandban vesz részt, társulnak mellé barátok és ellenségek eggyaránt. Egyetlen személy azonban mellette áll mindig, aki nem más, mint négylábú társa: Dremon
Egy borús napon St Lewis utcáin az emberek cikáznak ide – oda, élik minden napi életüket.
Az egyik tíz emeletes panelházának egyik ablakában egy fiatal hölgy fejének korvonala festi meg a szürkeséget. Testének többi része nem látható, hiszen egy asztallal szemben ül, ahol laptopjának monitora elrejti mellkasát. Rendkívüli gyorsasággal mozognak ujjai, megszokott tempójában írja legújabb történetét. Azonban monitorjából nem lehet semmit se kivenni, hiszen sötét, mint az egész ház. A lakáshoz e szobán kívül még egy kis konyha és egy fürdőszoba tartozik, s ennél többre talán nincs is szüksége. Rajta kívül nem lakik más itt, csak négylábú hű társa: Dremon. A fekete labrador kutya csendben fekszik a szobának hozzá közeli sarkában, onnan figyeli gazdájának minden ezzenését.
Dramida csak ír, meg nem áll egy percre sem, s fülében egymás után hallja a lejegyzetelt szavakat, hiszen munkaköre nem más, mint az írás, könyvei ott sorakoznak a könyvesboltok polcain. Emellett hobbi szinten nyomozó, mivel sokkal pontosabban figyel a részletekre, mint egy átlagos ember. Ez alapján már rá jöhettünk, hogy el üt egy kicsit az átlagtól, hiszen a világot képek nélkül, csak hallás és tapintás alapján érzékeli. Sokszor kiakad emiatt, de azért próbálja élni életét. Az asztaltól balra lévő ágy melletti kis asztalon a telefon csörögni kezd. Csörög egyszer, kétszer, háromszor, de nem hallja meg. Dremon odamegy hozzá, fejét rárakja combjára, mire bal kezével megsimítja fejének búbját.
- Mi a baj Dremon?
Kicsúsztatja füléből a fülest, s észre veszi a telefont. Nagy lendülettel hátralöki
magát, majd ballra, az ágy irányába indul el. A kagylóban egy kissé már öreg férfi szólal meg, aki
izgatottan kezd neki mondanivalójának
- Dramida?
- Üdvözlöm Marts rendőrbíró. Miben segíthetek?
- Ráérne egy percre?
- Önnek bármikor, de ha lehet, gyorsan
- Újabb könyv?
- Talán. Még nem tudom. Akkor mondja?
- Persze
- Tudja írni?
- Igen, igen
A készüléket magával húzza az asztalhoz, majd egy sort kihagyva fél kézzel kezdi pötyögni az információkat. Egy címet kap, ahova pár percen belül el kéne jutnia, azonban a város azon részén található, ahol még sosem járt.
- Sikerült leírni?
- Igen
De kéne egy kis segítség
- Miben?
- Az odajutásban
- Fél óra múlva ott lesz Sorpin
- Rendben
Akkor majd ott találkozunk
Robert Marts az az ember, aki a rendőrségen azt az osztályt vezeti, ahol ilyen különleges személyek dolgoznak. Az alatt az idő alatt, míg várt társára gyorsan összepakolja a nyomozáshoz szükséges eszközöket. Egy nagy méretű fél vállas táskába bele dobja overálját, és emellé még két pár vékony kesztyűt, ami segítségével könnyedén végig tapogathatja a helyszint. Ezek mellett még szüksége van egy elég veszélyes dologra, ami nem más, mint a kis pisztolya. Asztalának fiókját kihúzza, majd sok lap közül egy ezüstszínű kis fegyvert kotor elő. Ahhoz, hogy könnyedén előkaphassa egy övhöz hasonló tartót hozzá. Kék farmejének övtartójába ezt becsúsztatva derekánál könnyedén el tudja rejteni.
Az ajtó melletti válfához lép, amiről egymás után tübb dolgot is leemel. Először barna bőrkabátját, amit vörös blúzára vesz fel, majd Dremon pórázát és hámját. Visszamegy még az asztalhoz, ahol lehajtja laptopjának monitorját, majd az ágyra ledobott táskát felveszi jobb vállára. A hámot ledobja a táska helyére, majd a póráz karabinerét bele kapcsolja a pórázon lógó karikába. Ez után következik a hám felrakása, amit a kutyus elé lelógatva ügyesen bele is búj, s miután sikeresen bekapcsolja, s már indulhatnak is. Az ajtót duplára zárja be, a kilincs mellett lelógó láncot szorosan rágörcsöli a falból kiálló vastag szögre, majd a lakatot is bezárja. Ez az extra biztosnág azért szükséges, mivel álmában már többször is megtámadták a nyomozói munkássága miatt. Emiatt szerezte be fegyverét is, aminek segítségével több támadót is átküldött már a másvilágra. A kilencedikről lifttel gyorsabban lejutna, de a klausztofóbia miatt inkább a lépcsőn szokott lesétálni a földszintre. Mikor a negyedik emeleti fordulóhoz ér már hallja Sorpin csikorgó fékezését, ahogy befarol a parkolóba. Mire leér már ott támaszkodik az ajtóban, mintha már ezer éve rá várna. Bőr ruhája csakúgy nyekereg, magas sarkúja pedig visszhangozva koppan a földhöz, így könnyedén tudja követni az autóhoz. Dremon már automatikusan ugrik be az anyósülésre, s csak utána ül be ő is. Derekát kissé megnyomja pisztolyának markolata, s emiatt nem tud olyan kényelmesen elhelyezkedni
- A fenébe!
- Mi a gond?
- Áh csak a fegyverem
- A táskába kéne raknod
- Onnan nem tudom olyan gyorsan előkapni
- És hogy ityeg?
- Ahogy szokott
- Még mindig írással?
- Igen
- És ti?
Hogy álltok Marsttal?
- Minden rendben
- És a gyerekek?
- Jól vannak
Mary és Robert már akkor együtt jártak, mikor Dramida bele csöppent a nyomozók életébe. Azóta azonban Dramidának is megtetszett Marst, ezért mindig is meg lesz köztük a három lépésnyi távolság. Az út hátralévő része az üres csönddel telt, egyiküknek se volt kedve a másikkal beszélni. Mikor megérkeznek a helyszínre az már körbe volt kerítve kordonokkal, és a rendőrök a tanukat kérdezgették.
Úgy érzi egyszerre sok szem vetődik rá, ami igaz is, hiszen majdnem az összes ember bámulni kezdi, miközben kiszáll az utóból és utána kiugrik kutyája is. Mary-t követve odasietnek Marsthoz, aki a hulla mellett állva próbálja kideríteni, hogy mi is történhetett.
- Végre, hogy itt vagytok. Mi tartott ilyen sokáig?
- Amíg leértem.
- Már megint lépcsőztél?
- Igen.
- Baj?
- Csak… Ott van a lift is.
- Igen, de nem használom.Tudod, miért
- Óh, már sejtem
- Tudunk róla valamit?
- Rád vártunk.
Táskájából előveszi védő öltözetét, amit csak úgy rávesz ruházatára, majd kikotorja a hozzá való kesztyűket. A fekete overált csak úgy felveszi a többi ruházatára, majd felhúzza a hozzá való műtős kesztyűket. A kesztyűk hangosan rácuppannak vékony ujjaira, majd a kemény anyagú kabát alját bele dugja magas szárú csízmájába. Marst átsegíti a szalag korláton majd guggolásba ereszkedve kezdi vizsgálni a terepet. Lassú léptekkel járja körbe, hiszen a testet körülvevő vérben minden lépésnél cipőjének talpa odacuppan az aszfalthoz. Eddig csak azokat a kis részleteket veszi észre, amiket a többiek is észre vettek eddig. Azonban amikor a gyilkos eszközhöz ér, ami egy a mellkasból kiálló konyhai késnek felel meg. Ki akarná húzni, de nem sikeredik, hiszen bele akad valamibe, s ott felette kell megvizsgálnia. Hogy támaszkodhasson mind két kezével átmarkolja a markolatot, majd egyensúlyát áthelyezve feláll, de nem teljesen. Mind két lába be van hajlítva, mintha térdelne, de azért mégsem, s olyan hatást kelt, mintha a levegőben lebegne. Azonban nem sokáig, csak öt percig bírja így tartani magát, s egyenesre löki fel magát
- Marst gyere ide! Ezt látnod kell
Gyors léptekkel indul el, majd miután ugyanazt a szalag korlátot, amin előbb társát segítette át gyorsan át ugorja. Tudja, hogy ő nem tévedhet, hiszen már több nyomozáson olyan tényekre lett figyelmes, amikre ők nem.
- Mit találtál?
- Nézd a nyelét!
- Nincs rajta semmi
- Rakd rá az ujjad! Most már érzed?
- Alig. Netán egy skorpió?
- Igen, az
- És egy marást is találtam
- Hol?
- A bal csuklóján, a szíja felett. Csak egy kicsi seb
Igaza is van, mikor leveszik a márkás Rolexet, egy aprócska seb díszeleg bőrén, amit ők pókcsípésnek hittek. Azonban nagyobb, mint egy sima póknak a csípése, és az egész alkarja meg van duzzadva. A sikeres kutatás után egyszerre indulnak vissza a nagy tömeg felé, majd ahogy jött, úgy jut vissza lakásához. Miközben ajtaja előtt a táskájában kulcscsomóját keresi egy elég különös érzés fogja el. Mintha hátulról valaki figyelné, s Dremon is kicsavarva csuklóját fordul hátra. Igaza is van, hiszen mióta kiszállt Sorpin autójából egy idegen követte, csak eddig a lépcső fokainak vízhangos remegése miatt nem hallotta meg. Most ott áll pár méterrel mögötte, várva a megfelelő pillanatra. Hangosan szól rá kutyájára, miközben jobb kezével előcsúsztatja öve mögül pisztolyát. Elszámol háromig, majd amikor a három szó vége felé tart elengedi a hámot és Dremon felé megfordul. Az első golyó után a vele szembe álló magas férfi egy zsákból előhúzza azt a szörnyet, amire pár perccel ezelőtt a helyszínen rájöttek, hogy mi lehet az. A nyakát találja el vele, mi alatt még két golyót ereszt belé, s ezzel végre a földre kerül. Bal kezével próbálja leszedni a nyakához tapadt vadállatot, de késő. Miután a farkából kiálló hegyes tűjét bele szúrja puha bőrébe sikerül leseperni magáról próbálnál eltalálni a megmaradt töltényeivel. Egy sorozatot is kilő rá, mire sikerül a másvilágra küldeni. Forog vele a világ, az ajtóhoz dőlve csúszik le a padlóra, s fél kézzel próbálja tárcsázni főnökét. A sokadik csörgetés után végre felveszi valaki, de már nincs ereje, hogy beleszóljon.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés