Ezt nem gondolhatták komolyan!

Nyár… a világ legjobb dolga, vagyis eddig úgy gondoltam, de idén megváltozik minden. A szüleim világkörüli útra készülnek. Igen, így van! Tudom, mit gondolsz, de én egy gazdag, elkényeztetett leányzó vagyok, aki még azt sem tudja mi fán terem a munka, nemhogy azt el is végezze. Igen, ezt bevallom, mert tudom és büszke vagyok rá. Ne nézz így! Aki gazdag megteheti!       
Tehát hol is jártam?    
Ja, igen! Szóval van egy tábor, valami Élet tábor. A szüleim oda akarnak küldeni, mármint már be is írattak, holnap indulunk… vagyis akkor kellene. De valahogy csak megoldom, hogy inkább az ő nyaralásukra menjek, mint a sok idegen közé. Igen, apa és anya világkörüli útra mennek egy hónapra én pedig ennyi ideig egy eldugott kis faluban fogok éldegélni, öt másik ismeretlen gazdag gyerekkel, akiket ismétlem: nem ismerek! Már kapásból irtózom a gondolattól is, hogy egész júliusban ne beszéljek a barátnőimmel, ne menjek bulizni a csajokkal és ne flörtölhessek a fiúkkal… Hogy fogom ezt kibírni?

Oké, nem nyafogok, mert azért ez kezd durva lenni tőlem. Inkább bemutatkozom, hogy tudd kivel akadtál össze. 
Ninának hívnak, és vezetéknevet nem mondok, mert csak, hagyjuk ebből ki apámékat! Szóval Nina a nevem, és Magyarországon élek egy igen jómódú családban. Apám nem politikus, nehogy azt hidd és anyám sem az. Apu általában tőzsdézik, anya divattervező. Ő a világ legdivatosabb, legtrendibb szülője, minden lány irigy rám, hogy ő az anyukám. Teljesen megértem őket. Szóval én meg vagyok a suli legjobb csaja, ha az Egyesült Államokban élnénk, akkor biztos vagyok benne, hogy minimum pompon-lány lennék, és persze a főnök. 
Mint látjátok, van egóm. Na, akkor vágjunk is bele, mert én nem akarok elmenni Kalocsára, hogy majd ott meg tanujak élni, ugyanis a neten ilyesfélét találtam a táborról:

Az Élet tábor olyan fiataloknak enged betekintést az életbe, akik eddig a megszokott, gazdag környezetükben éltek. A luxus nem számít. Garantáljuk önöknek, hogy gyermekük az itt töltött egy hónap során megtanulja az önálló élet minden fortélyát. Engedje, hogy gyermeke felnőjön, és végre kiszakadjon a környezetéből! Egy hónapig ők gondoskodnak magukról. Nem olyan hosszú idő, ahhoz képest, ami még rájuk vár. Ne habozzanak!

Jó társaságot és sokféle izgalmas lehetőséget nyújt a tábor! A jelentkezőktől függően 3-3 vagy 2-2 fiút és lányt osztunk be egy házba, ahol aztán ők egy hónapnyi együtt élés mellett elvégzik a rájuk kiszabott munkát, megtanulnak gondoskodni magukról.

Engedjék meg, hogy egy kicsit önállóak legyenek ők is.

Üdv. : Élet tábor szervezőcsapata

Nos, ehhez szóljatok hozzá! Én komolyan nem tudom elhinni, hogy ide küldenek a szüleim. Úgy utálom, ha ennyire nem figyelnek az érdekeimre és mégis azt mondják… Szóval totál ki vagyok akadva rájuk! Őket nem érdekli az életem… bár azt mondják, de szerintem nem. Akkor nem küldtek volna ebbe a vacak táborba… akkor biztosan nem.    
– Anya kötelező idemennem?! – ugrok fel a kanapéról, kezemben a rózsaszín laptopommal, a képernyőn pedig a tábor weblapja.           
– Ide figyelj Ninácskám! – utálom ezt a megszólítást. – Még nem vagy tizennyolc éves, tehát elmész abba a táborba és a vitát itt zárjuk le! – áll meg előttem a szépen lakkozott műkörmeit szemlélve. Hosszú fekete haja elegáns kontyban, szemei villámokat szórnak, mert már elege van a viselkedésemből. Őszintén megmondva én is unom a nyavalygást, lehet feladom, majd lesz valahogy… és mondjuk talán nem is lesz olyan rossz az a tábor. Maximum majd gondoskodok róla, hogy élvezzem. Hiszen ha olyanok lesznek ott is, mint én, akkor simán megoldjuk a helyzetet. Lehet még ismerőst is találok köztük, bár azt azért kétlem…     
– De ugye azért lesz közös kirándulásunk is? – nézek rá kiskutyaszemeimmel, ami nem is olyan nehéz, tekintve arra, hogy nagy barna szemekkel, szőkésbarna hajjal és kedves pofikával áldott meg a sors. Tehát anyám rám mosolyog és tudom, hogy idén sem megyünk együtt sehova. Mindig ez van. Minden egyes nyáron.    
– Tudod, hogy apádnak sok a dolga, nekem pedig augusztusban már az őszi bemutatómra kell készülnöm. – Durcásan rá villantom a szemem, majd felugrok a kanapéról és elmegyek pakolni. Jobb is lesz, ha nem látom őket egy hónapig, azaz egész júliusban.

Nem igazán tudom, hogy mi kellhet egy ilyen táborba, eddig még sosem voltam egyben sem. Nem is tudom, mit kezdek majd ott, de hát csak jobb lesz, mint anyámat hallgatni… Igen, tudom, mit gondolsz, eddig még nem volt kedvem hozzá, sőt tiltakoztam ellene, de már nem. Valahogy teljesen megváltozott a véleményem, talán látok benne némi fantáziát. És legalább elmesélhetem majd a csajoknak, hogy milyen jó pasikat láttam lenn délen, persze ha lesz ott egy-két jobb kiállású fiú. Hát reménykedjünk benne.

A pakolás végeztével két nagy bőröndöm van, plusz a pipere táskám és egy bőrönd a cipőimnek is. Reménykedve nézek a táborra, úgy tűnik, mégis van kedvem hozzá.
Majd holnap meglátjuk.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.